A Városliget titka: cápák szomszédjában rejtőzik Budapest 117 éves időgépe

Miközben a látogatók az állatkert cápái, egzotikus állatai vagy a Biodóm monumentális épülete felé sietnek, kevesen veszik észre, hogy néhány percnyi sétára egy valódi időgép forog körbe-körbe.


A cápák árnyékában forog az idő - Budapest elfelejtett csodája túlélte a Vurstlit, a Vidámparkot és a múlt századot is

Van egy hely a Városligetben, ahol még mindig ugyanaz a zene szól, mint dédszüleink idejében. Miközben néhány száz méterre cápák úsznak a Biodóm mellett, egy több mint százéves körhinta tovább forog, mintha az idő egyszerűen megfeledkezett volna róla.

A legtöbben elsétálnak mellette. A gyerekek felülnek a lovakra, a szülők fotóznak, aztán mennek tovább az állatkert felé. Pedig a Schäftner-körhinta nem egyszerű játék. Ez az utolsó élő tanúja annak a világnak, amelyből Budapest egykor Európa egyik legkülönlegesebb szórakoztatónegyedét építette fel.

Ma már a Fővárosi Állat- és Növénykert területéhez tartozik, valahol félúton a régi állatkert és a Biodóm között. Néhány perc sétára a cápamedencétől, a modern fejlesztések és az új épületek szomszédságában áll egy olyan szerkezet, amely már akkor itt volt, amikor az első automobilok még ritkaságnak számítottak Budapesten.

Az utolsó túlélő

A körhinta 1906-1908 között épült, még a legendás Vurstli korszakában. Akkoriban a Városliget nemcsak park volt, hanem a csodák és mutatványosok birodalma. Kardnyelők, céllövöldék, mutatványos bódék és körhinták sorakoztak ott, ahol ma turisták és állatkerti látogatók sétálnak.

A legtöbb attrakció eltűnt.
Lebontották őket, leégtek, korszerűtlenné váltak vagy egyszerűen elfelejtették őket.
A Schäftner-körhinta viszont maradt.


Túlélte a Monarchiát.
Túlélte a világháborúkat.
Túlélte a kommunizmust.
Túlélte a Vidámpark 2013-as bezárását is.
Egy műemlék, amire fel lehet ülni

Kevés olyan műemlék van Magyarországon, amelyet nemcsak nézni lehet, hanem használni is.

A Schäftner-körhinta ilyen.

Miközben a legtöbb történelmi emléket kordonnal védik, itt bárki felülhet ugyanazokra a lovakra, amelyekhez generációk gyermekkori emlékei kötődnek. A restaurálás során még azt is felfedezték, hogy a figurákon és díszeken helyenként tizenhét festékréteg rakódott egymásra az évtizedek alatt. Ezeket eltávolították, hogy újra az eredeti szépségükben ragyoghassanak. A helyreállítás olyan magas színvonalú volt, hogy Europa Nostra-díjat kapott.

A hely, ahol még hallani lehet a régi Vidámparkot

A körhintát nézve nehéz elképzelni, hogy körülötte egykor hullámvasutak dübörögtek, céllövöldék csattogtak és gyerekek ezrei rohantak egyik játékból a másikba.

A régi Vidámparkból mára csak töredékek maradtak.

A Schäftner-körhinta azonban nem emléktábla vagy múzeumi tárgy lett. Továbbra is azt csinálja, amire több mint száz éve tervezték: forog, zenél és mosolyt csal az emberek arcára.

A legkülönösebb budapesti időgép

Talán éppen ezért olyan különleges.

Mert miközben a város folyamatosan változik, új épületek nőnek ki a földből, és a Biodóm monumentális tömbje uralja a látképet, a körhinta ugyanott áll, ahol több mint egy évszázada.

Néhány száz méterre cápák úsznak.

Körülötte modern állatkerti fejlesztések épültek.
Ő pedig csak forog tovább.
Lassan.
Méltósággal.
Mintha azt üzenné: vannak dolgok, amelyeknek nem kell megváltozniuk ahhoz, hogy értékesek maradjanak.